Következő Esemény
Diák I-es kötöttfogású országos bajnokság
Zalaegerszeg - 2019-03-30 10:30

Felnőtt Európa-bajnokság
Már csak 12 nap!  
  

Ezüstös visszfények 1. – Lőrincz Tamás

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2018-11-26
 nyomtatás  ajánlás
Szédületes ez a fiatalember. Párizs után ismét a második helyet szerezte meg a 77 kiló szuperklasszisa a budapesti világbajnokságon is, egy szűk hónappal ezelőtt. Olimpiai és kétszeres világbajnoki ezüstérmes, háromszoros Európa-bajnok. Lőrincz Tamás 2014-ben még a 66 kilósok között lett harmadik a taskenti vébén, most pedig 11(!) kilóval feljebb már a 11. felnőtt világversenyes medálnál tart. Tizenegy - szerencseszám, sorsjelző lépték…

Következzen egy kis játék a számokkal. Feltehetjük a kérdést, hogy mit jelent a 11 világversenyes érem a magyar birkózás történetében? Helyet minden idők dobogóján! 

Ha nem pusztán az arany az értékmérő, akkor az olimpiai-világbajnoki-Európa-bajnoki „összetettben” a dobogós helyezéseket tekintve hármas holtverseny alakult ki Deák-Bárdos Mihály, Komáromi Tibor és Lőrincz Tamás között, igaz, utóbbi kettő az olimpiai játékokról is hozott érmet! 

És a harminckettedik életévében járó Szöcsi még folytathatja a nemesfém-gyűjtést. 

  • Nem esett nehezemre, hogy megemésszem a budapesti vébé-ezüst tényét – utalt vissza az októberi nagy versenyre. – Úgy tekintek rá, és ezt már korábban is mondtam, hogy minden, ami 2016 után következik a pályafutásomban, már hab a tortán. Természetesen fantasztikus lett volna hazai közönség előtt megnyerni az első világbajnoki címemet, de nem jött össze, és erről már kár is beszélni. Azért éreztem fájó pontnak, mert tényleg nagyon jó formában versenyeztem mindkét napon, és eddig még soha nem voltam ennyire közel az orosz Csehirkinhez, mint most. Persze, tudom a másik oldalról is nézni a dolgokat, mert örülök, hogy döntőt tudtam birkózni, örülök az ezüstnek. A szívemben és a fejemben kellemes helyet foglal el, és tényleg jó érzést kelt ez a második helyezés.

Tegyük hozzá, hogy bizonyos értelemben nemrég új életet kezdtél a szőnyegen, hiszen 66 kilóban sikert-sikerre halmoztál – még 2014-ben is világbajnoki bronzot szereztél -, de azóta 11 kilót léptél felfelé, ami elképesztő, már csak azért is, mert dobogós helyezések kísérik a pályádat a nagy váltás után is. Számítottál rá?

  • Az az igazság, hogy nem. Megmondom őszintén, nem gondoltam, hogy a váltás után ennyire jól alakulnak a dolgok. Nagyon boldog vagyok, és minden érmet életem nagy sikerének tekintek. A pályafutásom jelentős részét a 66 kilósok között töltöttem el, és a legjobb eredményeimet is ott értem el. Sokáig ragaszkodtam a súlycsoporthoz, túlságosan hosszú ideig, holott, ahogyan a példa is mutatja, már korábban el kellett volna engedni, de távol álljon tőlem, hogy ezen keseregjek, most éppen kíváncsi vagyok, mit hoz még az élet 77 kilóban. Próbálok abból is motivációt meríteni, hogy itt szintén oda tudtam kerülni a világ élmezőnyébe. Talán én vagyok ott legrégebben a válogatott keretben, és mostanában már minden egyes évet egyre nehezebb, egyre fárasztóbb elkezdeni. A szép eredmények löknek előre, és az a bizonyosság, hogy van még keresnivalóm. Ennek szellemében fogok neki vágni 2019-nek, amely olimpiai kvalifikációs év lesz, eggyel nő a tét, ahogy mondani szokás, meg lehet szerezni a kvótát. Úgy gondolom, hogy nagyon szép keretet adna a pályafutásomnak, ha kijutnék a negyedik olimpiámra.

Két érem hiányzik az „álomkollekciódból”, az olimpiai és a világbajnoki arany. Meglehetnek még?

  • Addig csinálom, addig küzdök értük, amíg van realitása, de ha egyszer azt érzem, hogy nincsen, akkor nincs értelme erőlködni. Elértem már valamit ebben a sportágban, tényleg szép út áll mögöttem, és nem akarom, hogy valamiféle kapálódzó szenvedéssel érjen véget. Biztosan nehéz döntés lesz, ha azt mondom, hogy vége, de ez a pillanat még nem érkezett el, és az eredmények alátámasztják, amit mondok. Igazából ugyan úgy megmaradtak azok az álmok, célok, amelyekre utaltál. Hihetetlenül közel voltam ahhoz, hogy az egyik valóra váljon a Papp László Sportarénában. Most a tokiói kvóta felé fordulok.

Ez tehát azt jelenti, hogy nem egy évvel, hanem kettővel előre gondolkodsz?

  • Nem, én egy évre előre tervezek. Volt olyan olimpiai ciklus, ami olyan gyorsan elszállt, akár egy csettintés, de most nagyon lassan telnek a napok, hónapok. Mégis azt mondom, hogy a  nehézségek ellenére ebben az évben remekül ment a munka, amire akkor mondod, hogy megérte, amikor felállsz a dobogóra. Ezek a pillanatok eljöttek az idén is. Amíg a budapesti vébén eljutottam a döntőig, olyan élményekben volt részem, ami elfeledtet minden lemondást, minden szenvedést, minden fájdalmat, minden egyes elmulasztott percet, amit a családom nélkül töltök.

A felséged nem tesz néha szemrehányást emiatt?

  • Neki sem könnyű a helyzete, de hál’istennek még élvezem a maradéktalan támogatását. Most mindketten veszünk egy nagy levegőt, aztán megyünk tovább, kitartunk a céljaink, álmaink mellett. Külön is köszönöm szépen neki! Reméljük, hogy együttes erővel egy szép sikert még el tudunk érni…

Hírek  »



Támogatóink