Következő Esemény
Diák I-es kötöttfogású országos bajnokság
Zalaegerszeg - 2019-03-30 10:30

Felnőtt Európa-bajnokság
Már csak 12 nap!  
  

Pokoljárás után új útra lelt

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2018-11-23
 nyomtatás  ajánlás
Módos Péter nem tartozott a szerencsés birkózók közé. Jóllehet az alkatát meghazudtolva, hihetetlen munkával a világ élvonalába küzdötte magát, 2008-tól 2013-ig a világversenyeken ötször állhatott dobogóra, mégis sújtotta a sors, bár ő egy kicsit másképpen vélekedik erről. Manapság – már szűk két éve –szövetségi edzőként a kadét (ifi) korosztályt vezeti be a sportág rejtelmeibe. 28 évesen döntött úgy, hogy befejezi a pályafutását. Az októberi budapesti világbajnokságon az eseményt közvetítő M4 Sport egyik televíziós szakkommentátoraként dolgozott.

A londoni olimpia 55 kilós kötöttfogású bronzérmese, a 2013-as budapesti vébé harmadik helyezettje (ehhez még három Eb-érem – egy ezüst, két bronz társul) nem érzi magát sorsüldözöttnek, pedig…
…pedig a pekingi olimpiáról egy bakteriális vérmérgezés miatt maradt le, 2009-ben váll- és térdoperáción esett át, 2011-ben ismét a vállát kellett megműteni, ennek ellenére eljutott a londoni játékokra, majd mindennek betetőzéseként 2015-ben a bal vállát operálták meg. Módos Péter 2016-ban mondta ki, hogy vége. Addig, 29 éves koráig tartott a versenyzői pályafutása.

A Csontinak becézett sportemberben előjöttek az öt évvel ezelőtti emlékek, amikor a Papp László Sportarénában még a szőnyegen harcolt, a múlt hónapban pedig a lelátóról figyelte versenyzőink küzdelmét.

  • Persze, hogy előjöttek a szép emlékek – mosolygott Módos Péter. – Végül is sikerült bronzérmet szereznem, és nagyon parázs meccseket vívtam, nehéz sorsolásom volt, iráni és orosz ellenfelemet egyaránt vert helyzetből tudtam legyőzni, és úgy gondolom, hogy ez pont elég, megmarad szép emléknek.

Pont jó, hogy ez megmarad? Mintha rezignált lennél egy kicsit…

  • Nem, nem vagyok az. Azért mondom ezt, mert ami benne volt a pályafutásomban - a sok sérüléssel, a sok fogyasztással, a szabályváltozásokkal együtt -, azt kihoztam belőle, és most pont ott vagyok, ahol lennem kell. Úgy érzem, hogy méltóságteljesen sikerült kiszállnom a birkózásból, és befejeznem a versenyzői pályafutásomat. Tavaly előtt, 2016-ban, az utolsó magyar bajnokságomat úgy nyertem meg, hogy a négy meccsemen – némi túlzással – összesen fél percet töltöttem a szőnyegen, majd visszavonultam. Arra gondoltam, hogy inkább ez maradjon meg az emberek emlékezetében. Versenyzőként nem éreztem már motivációt, de edzőként meg lehet találni azt a kihívást, amiért érdemes dolgozni.

Az edzői út kínálkozott a legjobbnak számodra?

  • Remélem, hogy igen, mert egyáltalán nem biztos, hogy az a jó edző, aki kiemelkedő birkózó volt. Nagyjából egy éven keresztül úgy tartottam edzéseket, hogy meg kellett bizonyosodnom arról, hogy alkalmas vagyok-e a pályára, de azt hiszem, a gyerekek szeretnek, felnéznek rám. Látom, hogy elhivatottak, és szinte szentírásként veszik, amit mondok, tanítok nekik. Nagyon jól esik. Éppen ezért emberséges tudok lenni, hiszen egy edzőnek nem pusztán abból áll a feladata, hogy megtart egy edzést, hanem próbál segíteni a versenyzőjének az élet más területein is. 

Lépjünk a sikeres felnőtt kötöttfogású válogatott felé, mert bár érmek fényesítik az utat, de a csapat nem fiatalodik, és pár éven belül szükség lesz új tehetségek beépítésére. Van hozzá muníció?

  • A junior világbajnokságot boldogan néztem, hiszen három versenyzőnk bronzérmet szerzett, jönnek a kadét tehetségek is. Talán a 2024-es olimpián már az esélyesek között emlegethetjük például Takács Istvánt, a junior világbajnokság bronzérmesét, Szőke Alexet, aki a junior Európa-bajnokság második helyezettje, Vátzi Bálint vébé- bronzérmes, Váncza István, a junior vébé és Eb-bronzérmes, és ő ráadásul itt a felnőtt világbajnokságon is remekül helyt állt, legyőzött egy felnőtt Európa-bajnokot! Ez hatalmas dolog. Vannak tehát tehetségeink, és örömmel látom, hogy ők mindig magukban keresik a hibát, nem a külső körülményekre hivatkoznak. Ha ez így marad, komoly sportolók lesznek, mert ezeket a hibákat ki fogják javítani. Nagyon szeretem a közös edzéseket, amikor gyakorlatilag minden korosztály egyszerre van a szőnyegen, én beállok középre, és mindenkit tudok figyelni.

Struhács Györggyel (aki versenyzőként az edződ volt) is dolgozol mint edzőtárs. Milyen ez a helyzet számodra?

  • Nagyon felnézek rá, tényleg amolyan pótapaként tekintek rá, tőle és Takács Ferenctől olyan tanácsokat, információkat kapok, amelyek aranyat érnek. Nekik köszönhetően előnyben vagyok a többi edzővel szemben. Igazság szerint ugyanúgy egyengetik az utamat, mint amikor még versenyző voltam, és ez óriási!

Az utánpótlásban dolgozol, de szerepel-e a terveidben, hogy egyszer majd akár a felnőtt válogatott mellett dolgozz?

  • Persze, ez lehet a végső cél, de egyelőre maradok az utánpótlásnál, mert nagyon szeretek oktatni. Imádom bemutatni a fogásokat. Diákokkal is foglalkozom, a serdülőknél szintén rendkívül sok dolgot kell megtanítani, és az az igazság, hogy szeretem a legfiatalabbakat oktatni, mert így én sem felejtek. Még az U23-as korosztályból is jönnek hozzám tanácsért, hogy bizonyos helyzetekben – elsősorban a földharcban tudok segíteni – mit kellene csinálniuk. Dobálom a srácokat hétről-hétre, és nem mellesleg így a napi mozgásigényemet is ki tudom elégíteni. Szeretettel csinálom az egészet.

Szerencsés embernek mondhatod magad?

  • Abszolút. Mindig azt csináltam, amit szeretek. Hadd mondjak el egy kis történetet arról, hogy mit lehet elérni. Ott vagyunk a kadet Európa-bajnokságon. A résztvevők egyikével, Tősmagi Attilával tavaly, a serdülő Eb-n ismerkedtem meg – a válogatott edzőjeként -, és akkor nagyon el volt keseredve, mert nem jött össze a jó szereplés. Hál’istennek meg lehetett vele értetni, hogy ő nagyon tehetséges, de idő kell még ahhoz, hogy beérjen a munka gyümölcse. Klubedzőjével, Kliment Lászlóval – aki egyben az edzőtársam a kadet válogatottnál -  elmagyaráztuk neki, hogy képes lesz érmet szerezni a kadet Európa-bajnokságon. Attila elhitte, hogy meg tudja csinálni, és taktikus, jó birkózással ki is küzdötte a bronzérmet. Nagyon örültem neki…

Módos Péter állítja, hogy a birkózásról napokat tudna mesélni, néha  a felesége tesz neki szelíd szemrehányást, mert még otthon is folyton a szeretett sportágáról beszél. Az M4 Sport televízióban kiteljesedhetett, érdekes kulisszatitkokat osztott meg a nézőkkel a világbajnokság szakkommentátoraként. Csonti nyitott, nyílt ember, és boldog, ha ezt viszonozzák. Egész egyszerűen szeretik.

Hírek  »



Támogatóink