Következő Esemény
Edzői és bírói konferencia
Budapest, Országbíró u. 44-46. - 2019-01-18 09:00

Polyák Imre Emlékverseny
Már csak 36 nap!  
  

Aranypillanatok - Faragó József

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2018-11-19
 nyomtatás  ajánlás
Az egri birkózás 48 kilós csillaga a hevesi székhely után később fővárosi klubokban kamatoztatta tudását, a Bp.Honvédot és a Vasast is erősítette a 80-as, 90-es években. Két olimpián vett részt, ott volt 1988-ban Szöulban és 1992-ben Barcelonában is, de legnagyobb sikereit az Európa-bajnokságokon aratta. Poznan-ban, a kötöttfogásúak 1990-es kontinensbajnokságán felállhatott a dobogóra, bronzérmes lett. Végül is a következő esztendő hozta meg számára az igazi aranypillanatokat: Faragó József az első helyen végzett az aschaffenburgi Európa-bajnokságon 1991-ben, ahol a döntőben világklasszis oroszt győzött le rendkívül taktikus birkózással.

A birkózást manapság már csak kívülről figyelő – immár 52 éves – klasszis jólesőn emlékszik vissza a német kisvárosban kivívott sikerére. Faragó József életének nagy sikerére. 

„Igen, Szuvorov. Az orosz volt az ellenfelem az Európa-bajnoki döntőben Aschaffenburgban, 1991-ben. Meg tudtam verni, és életem egyik legnagyobb skalpjának tekintem az ő legyőzését, elvégre egy olimpiai, világ- és Európa-bajnokot vertem meg. Időnként elgondolkodom azon, hogy ha történetesen az aschaffenburgi Európa-bajnokságot olimpiának hívták volna, akkor én most olimpiai bajnok lennék? Azért lamentálok ezen, mert lényegében azokat a versenyzőket győztem le, akik előtte és utána is az olimpiai dobogóra állhattak fel. Ne felejtsük el – és erre nagyon büszke vagyok -, hogy a németországi Eb-n senki nem csinált rajtam pontot. A döntőre nagyon felkészültem, lelkileg is. Hegedüs Csaba mondása járt a fejemben az aranymeccs előtt: át kell lépni a küszöböt, mert az ezüstérmesre senki nem emlékszik, csak a bajnokok maradnak meg az emlékezetben, és nem szabad megijedni akkor sem, amikor egy olimpiai, világ- és Európa-bajnok orosz birkózó jön veled szembe. A döntő előtti éjszakán nyugtalanul aludtam, mert milliószor lejátszottam magamban a meccset. A végső taktika végtelenül egyszerűen hangzott: szerzünk egy pontot, majd megtartjuk, és kész. Megtartottam! Főleg azok után volt ez művészet, hogy az előző évben az Eb-n 15-0-ra vert meg Szuvorov, de úgy, hogy másnap a takarító néni szedett le a csillárról… Szóval 1-0 lett a vége a „visszavágónak”… Azt hiszem, tényleg ez volt a csúcs a pályafutásom során.”

Hírek  »



Támogatóink