Következő Esemény
EYOF - 2. nap
Azerbajdzsán, Baku - 2019-07-22 10:30

Kadet-világbajnokság
Már csak 8 nap!  
  

Budapesti szösszenetek anno 4. – Gáspár Tamás

 Fotó: MBSZ Archívum  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2018-10-06
 nyomtatás  ajánlás
Mondhatjuk úgy is, hogy Budapest háromszor - á la Gáspár. Tény, hogy a Ferencváros 100 kilós kötöttfogású klasszisa versenyzőként a legnagyobb sikereit itthon aratta, hiszen Budapesten lett világbajnok, Budapesten nyerte meg bombaerős mezőnyben a „pótolimpiát” - a jönköpingi Európa-bajnokság aranyérme után -, amely a Los Angeles-i nyári játékokat volt hivatott helyettesíteni.

Aztán persze a szövetség főtitkáraként, tehát sportvezetőként számos sikeres felnőtt és korosztályos hazai világverseny szervezésében vett részt, többek között a 2005-ös és a 2013-as világbajnokságon is fontos szerepet vállalt, de most a versenyzői sikereit idézi fel Gáspár Tamás, akit tehát erős kötelék fűz a fővároshoz. A kulcsfontosságú évek: 1983 – Európa-bajnokság, ezüstérem, 1984 – A-kategóriás verseny, aranyérem, 1986 – világbajnoki cím!

„Túl azon, hogy Budapest a szülővárosom, a sportsikereimet tekintve is nagyon jelentős állomás. Aki a saját hazájában világbajnokságon tud részt venni, és élvezheti a hazai közönség szurkolását, ráadásul megadatik neki, hogy nyer az arénában, ezt végigéli, az fantasztikus dolog, és feledteti a felkészülés szinte minden kínját.

A súlycsoport, a 100 kiló koronázatlan királyát, a súlyos sérülés után visszatérő, és ismét a csúcsra törő olimpiai, világ- és Európa-bajnok szovjet Nyikolaj Balbosint 1984-ben már kétszer is megvertem, előbb a Felszabadulási emlékversenyen győztem le, aztán a jönköpingi Európa-bajnokságon újra megvertem. Akkor már nagyon zavarta őt a dolog, mert addig világversenyen (egészségesen) nem kapott ki… Köztudott, hogy politikai okokból  nem mentünk el a Los Angeles-i olimpiára – pedig aranyreményeim voltak -, jött az A-kategóriás verseny, a „pótolimpia”, ami egyáltalán nem érdekelt, pedig éppen Budapest kapta meg az eseményt. Ám egyszer csak olvastam egy cikket arról, hogy a szovjetek jönnek, készülnek. Balbosint külön is megemlítették, aki nálunk akarta megmutatni, hogy még mindig ő a király, és a csúcson szeretne majd esetleg visszavonulni.  Mondom magamban: micsoda? Most vertem meg kétszer is! Nahát rátettem néhány lapáttal a felkészülésre. Eljött a verseny, ahol a döntőben találkoztunk, amelynek az volt a tétje, hogy ki az első számú ember a súlycsoportban. Nagyon szoros mérkőzésen, 2-2-vel, utolsó akcióval nyertem. Ez volt életem legnehezebb meccse, és éppen Budapesten vívtam.

1986-ban én voltam a legesélyesebb az első hely megnyerésére, aminek persze megvolt a maga terhe. A döntőig el is jutottam, de nem volt sétagalopp.  Kettős vereséggel kezdtem, ami nehéz helyzetbe hozott, ráadásul a fogyás sem ment könnyen, aztán kilábaltam belőle, mentem tovább, és a döntőre már nagyon összeszedtem magam. Régi ellenfelemmel, a román Andrei-jel birkóztam, és végig vezetve, 5-3-ra le is győztem. A közönség csodálatos volt, életem legnagyobb élményei közé tartozik.”

Hírek  »



Támogatóink