Következő Esemény
NB I. csapatbajnoki visszavágó és helyosztók
Budapest, Dózsa György út 53. - 2018-11-24 10:30

Extraliga csapatbajnokság
Már csak 4 nap!  
  

Budapesti szösszenetek anno 2. – Rácz Lajos

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2018-09-11
 nyomtatás  ajánlás
A kötöttfogású világ- és kétszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes birkózó a székesfehérvári Honvéd Szondi SE vezetőedzőjeként vonult nyugdíjba. Papíron, hiszen Rácz Lajos azóta is aktív. Ha invitálják, hogy mutassa meg valahol az országban a sportág csínját-bínját, hát megteszi. Ha gyerekekhez hívják, hogy – divatos kifejezéssel élve – motivációs előadást és gyakorlati bemutatót tartson, nem mond nemet. Az 52 kilogrammosok nagy embere volt a szőnyegen, és jóllehet pályafutása legértékesebb érme talán az 1979-ben megszerzett San Diego-i világbajnoki arany, de a szívének legkedvesebb medált mégis Budapesten nyerte meg!

Az 1983-as Európa-bajnokságnak a Budapest Sportcsarnok adott otthont, és Rácz Lajos 31 évesen a hazai közönség előtt akart bizonyítani. Kicsit túl is edzette magát, de a rá jellemző óriási akaraterővel bejutott a döntőbe, majd az első napi küzdelmek után, másnap reggel rádiót hallgatott, ám innen már az övé a szó:

  • Hallgattam a rádiót Kocsis Feri barátommal – a válogatottban tíz éven át mindig ő volt a szobatársam az edzőtáborokban és a versenyeken, a szállodákban is -, és egyszer csak felfigyeltünk valamire. Novotny Zoli mesélte egy műsorban, hogy előző este, amikor közvetítette a birkózó-mérkőzéseket, a rádiósfülke ajtajában megjelent egy csillogó fekete szemű kisfiú, és nézett befelé. Erre Zoli megkérdezte tőle: ki vagy te? Ő meg így válaszolt: Rácz Lajos kisfia vagyok, és az én apukám a legerősebb ember a világon. No, hát azt hittem, hogy rögvest leesek az ágyról, aztán átvillant az agyamon, mi lesz, ha ezek után nem leszek Budapesten Európa-bajnok? Nem mondom, hogy csak ezért nyertem, de ez is biztosan közrejátszott. Mindenesetre délután a nálam tíz évvel fiatalabb, 21 éves szovjet Gyugyajevet legyőztem a döntőben, pedig nagy ponthátrányban voltam, 0-5-re álltunk, aztán feljöttem 3-5-re, szinte az ájulásba kergettem, végül leléptették a szovjetet. Ezt a pillanatot fontosabbnak értékelem, mint például a San Diego-i vb-aranyat 1979-ben, vagy a két évvel korábbi Eb-elsőséget, mert itthon tudtam nyerni! Óriási erőt merítettem ebből a sikerből, amikor később edzősködni kezdtem, nagyon-nagyon megharcoltam érte…

Hírek  »



Támogatóink