Következő Esemény
NB I. csapatbajnoki visszavágó és helyosztók
Budapest, Dózsa György út 53. - 2018-11-24 10:30

Extraliga csapatbajnokság
Már csak 4 nap!  
  

Hegedüs Csaba – 70!

 Fotó: MG  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2018-09-06
 nyomtatás  ajánlás
A századik magyar olimpiai aranyérem megszerzője egy újabb határkőhöz ért. Hetven éves lett a Tuskirály. Már legendává vált – a szó minden értelmében. Ő az első, akit a nemzetközi szövetség a birkózó Hírességek Csarnokába választott a Legendák kategóriájában, mi több, Hegedüs Csaba immár az UWW örökös tagja.

Mitől is meghatározó személyiség dr.Hegedüs Csaba?
A válasz a kimagasló versenyzői és szakvezetői, sportvezetői munkássága mellett a hitvallásában keresendő: a lehetetlennek látszó kihívásokat kereste, mert azt akarta bizonyítani saját magának és a világnak, hogy nincsen lehetetlen. Csak rajtad múlik.

„Megharcoltam az életemet… Nehéz életem volt, mert számomra nagyon korán megszűnt az apakép, elveszítettem őt, nyolc éves koromban Sárváron bomlott szét a családom…Egyszer édesanyám  fogalmazta meg, hogy: kisfiam, hova sietsz élni? Mondtam neki, hogy én nem sietek, csak van bennem egy olyan becsvágy, hogy amit  útközben elértem, az már engem nem érdekel. Olimpiai bajnok  - voltam, világbajnok – voltam. Azután másképpen alakultak a hangsúlyok. Új meg új kihívás kell, és ez mindig befedi az előző örömöket.„

Mi a siker Hegedüs Csaba pályafutásában?
Úgy gondolhatjuk, hogy az 1971-es világbajnoki cím megszerzése, amikor Szófiában az összes ellenfelét tussal győzte le, és elnevezte őt a világ Mr. Tusnak. A Tuskirály aranyérmet szerzett a müncheni olimpián 1972-ben. A következő évben súlyos autóbalesetet szenvedett, de hosszú lábadozás után felépült, és újra elkezdett versenyezni, mi több, két Európa-bajnoki címet is szerzett. Ez már a lehetetlennel határos.

„Érdekes, hogy soha nem „örültem ki” a sikereim csodáját, mert már a beteljesülés pillanatában megfogalmaztam az újabb célokat… Túl hamar, nyolc évesen lettem felnőtt, komoly döntéseket tudtam hozni, és ez a korán jött felelősség végig kísérte az életemet, pedig a szívem mélyén bohém ember vagyok…de amit elhatároztam, azt tűzön-vízen keresztül vittem egész életem során.”

A Tuskirály, Csabi, dr. Hegedüs Csaba – igen, fontos a doktori titulus, mert nem nyugodott addig, amíg nem szerzett diplomát 1979-ben az ELTE Jogtudományi  Karán -, ki hogyan szólítja, nem hetvenkedik, de nem is érzi magát öregnek.”

„Ma is biztosan előbb lehajolok egy földre esett golyóstollért, mint húsz-harminc – negyven évvel fiatalabb barátaim. Sokáig szeretnék még gyorsabb lenni, mint a körülöttem lévők…”

Mert hogy Hegedüs Csaba gyors volt. A szőnyegen és a szőnyegen kívül is. Még friss válogatott edzőként vezényelte a magyar csapatot, és hihetetlen szuggesztív erejével kihozta a San Diego-i világbajnokságon a klasszisainkból, ami bennük rejtőzött. Minden idők legeredményesebb magyar szereplése volt ez – négy aranyéremmel! A következő esztendőben már a szövetségi kapitányi tisztséget töltötte be, amikor Moszkvában Kocsis Ferenc és Növényi Norbert, majd 1988-ban Szöulban Sike András lett olimpiai bajnok. 

1985-ben – 37 évesen! – szerzett mesteredzői címet, 26 éven át elnökként vezette a Magyar Birkózó Szövetséget, 2002-től pedig 12 éven keresztül a nemzetközi szövetség elnökségi tagjaként is dolgozott. 

„Mit is tudnék mondani Nektek, a barátaimnak, akik eljöttetek köszönteni engem? Ezen gondolkodtam az ünnepséget megelőző éjszakán. Nem sokat aludtam.  Mi az, amit nem tudtok még rólam? Beszéljek arról, hogy Sárvárról, egy kicsi helyről, fél szülői háttérrel elindult egy kisgyerek, és örökké ott szorította az aranyrögöt, amit a Jóisten a kezébe adott? Vagy arról, hogy hiába haltam háromszor is klinikai halált olimpiai- és világbajnokként, hiába operáltak meg több, mint harmincszor, hiába választottak meg ’71 ben a világ legjobb birkózójának vagy ’79-ben a világ legjobb edzőjének, mindez magától értetődőnek, természetesnek tűnt?  Nem azért, mert erre rendeltettem el, hanem talán azért, mert én mindenkinél többet tettem érte. Bár lehet, hogy a nehéz körülmények között felnőtt, majd vívómesterré vált  édesapám génjeit, gerincességét, akaraterejét, teljesítményét örökölhettem, és akkor az elrendeltetés máris magyarázatot nyer?... Bevallom, többször fel akartam adni, de nem tettem. A szüleimnek tartoztam ennyivel.”

Mondhatnánk, hogy teljes az életmű. Kész a leltár. Megtörtént a számvetés. 

De ez súlyos tévedés lenne! 

A 70 esztendős Hegedüs Csaba úton van. Még mindig és újra. Erőt kívánunk hozzá, hogy áttörhess bármilyen falat, ami előtted emelkedik. Mint mindig.

Isten éltessen!

 

Hírek  »



Támogatóink