Következő Esemény
Birkózó Karácsonyi Party
Budapest, Danubius Hotel Arena - 2017-12-15 18:00

Karácsonyi birkózóparti
Már csak 0 nap!  
  

Vida Csaba anyukáját köszöntötte az éremmel!

 Fotó: UWW  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2017-07-03
 nyomtatás  ajánlás
A Csepeli BC kitűnő szabadfogású birkózója a tavalyi bronzérem után Dortmundban ismét megszerezte a harmadik helyet a junior Európa-bajnokságon a 66 kilogrammosok súlycsoportjában. Vida Csaba nyerte a magyar válogatott első érmét a németországi kontinensviadalon. Túl azon, hogy önmagának, edzőinek, szurkolóinak szerzett örömet, teljesített még valamit. Édesanyjának a születésnapjára érmet ígért. Tudjuk jól: az ígéret szép szó...

Úgy tartják, hogy nehezebb valamit megszerezni, mint megtartani. Csaba esetében kézen fekvő, mire is célzunk: az első bronzérem megnyerése vagy inkább a hely megtartása, a dortmundi bronz megkaparintása jelentette a keményebb feladatot:

  • Igazság szerint először megnyerni, az volt nehezebb – mondta, kicsit elgondolkodva a „duplabronzos” fiatalember, aki hazatérve Németországból már túl van a barátaival az első ünneplésen. – Mindig is azt akartam, hogy legyen érmem világversenyről. Persze, az sem sokkal könnyebb, amikor meg kellett védenem a helyemet.

Nyilván egy dobogós helyezés tekintélyt parancsol, érezted-e a többieken vagy éppen a bíráskodáson, hogy van súlya egy éremnek?

  • Ó, én ilyesmikkel nem foglalkozom, a bírók pedig ne döntsék el a mérkőzéseket. Csak az lebeg folyton a szemem előtt, hogy mindenkit meg kell vernem, egyedül nekem kell eldöntenem, mit akarok a szőnyegen csinálni. 

Az edződ, Bánkuti Zsolt milyen terhet rakott rád, amikor felkészültetek az Európa-bajnokságra?

  • Nem volt ilyen teher, de balul kezdődött nekem az edzőtábor, mert a bukaresti versenyen – ahol harmadik lettem – a harmadik meccsemen az utolsó támadásomnál bevizesedett a térdem. Két héten át nem is tudtam rendesen készülni, csak erősítettem, kíméltem a térdemet, és ezután álltam vissza a rendes kerékvágásba. Korábban is vacakolt már a térdem, bevizesedett, az orvosok azt tanácsolták, hogy pihentessem, mert a túlerőltetéstől jön elő ez a nyavalya.

Ezzel együtt nem adtad alább Dortmundban? Az éremszerzés maradt a célod?

  • Mindenféleképpen dobogós akartam lenni, a fogyasztásom is nagyon jól sikerült, eltekintve az utolsó naptól, akkor kínlódtam erősen.

Aztán a szőnyegen az akciózó Vida Csabát láthattuk...

  • Igen, én nagyon szeretem a dobásokat, akciókat, nem az én világom, amikor az intésekre kell várni. Abszolút támadó birkózó vagyok. Az Eb-n a nyitómeccsemen egy izraeli ellen birkóztam, az nem esett jól. Leírva simának tűnik, hiszen 20-9-re hoztam, de azért „leégett” a tüdőm, alaposan elfáradtam, a lényeg, hogy sikeresen túléltem. Az orosz jött aztán, az elején levitt, és belefeszült a derekamba. Már az edzőtáborban is ócska állapotban volt a derekam, ez még rátett egy lapáttal, de nem akarom erre fogni a vereséget, mert jobb volt nálam, csak semmiképpen sem tíz ponttal. 

A térdedet nem féltetted, odatetted?

  • Á, nem féltettem. Nagyon mentem, már csak azért is, mert éppen június 28-án volt anyukám születésnapja, és neki akartam bizonyítani. Egy érmet kért ajándékba, amit teljesítettem, hazahoztam neki. Visszatérve a dobogóig vezető úthoz, tudtam, hogy az orosz meccs után már nem hibázhatok. Reméltem, hogy Zakujev elmegy a döntőig, és gondoltam, bárki jöhet, nekem az érem kell.

Jött is a lett Golubovs...

  • ...és ugyanúgy „leorsóztam”, mint az izraelit. Érdekes ez az orsó, mert addig szinte egyáltalán nem csináltam, az Eb-n először próbálkoztam vele, sokszor. Be is jött. A bronzmeccs előtt mondta Zsolti, hogy vigyem le a moldáv Grahmezt, mert lentről bírom megverni. Kölcsönös levitelek után még egyszer levittem, aztán le is orsóztam. 

Maradt-e hiányérzeted a bronzérem megszerzése után?

  • Nyilván jobban örültem volna, ha döntőt birkózhatok, de pillanatnyilag ezzel is megelégszem, főleg a sok sérülés és az U23-as Eb után, ahol az idén nem sikerült érmet és helyezést szereznem.  Szeretném itt elmondani, az az igazság, hogy Bánkuti Zsolttal és Ritter Árpáddal nagyon jó együtt dolgozni, legfőképp nekik köszönhetem ezt a sikert, Zsolt a példaképem, de Árpi is elsőrangú birkózó, vele melegítettem be a versenyen egész nap. Remek párost alkotnak. Mindenek előtt pedig hadd köszönjem meg az édesanyámnak a sok segítséget, támogatást, amit tőle kaptam.

Vida Csaba az év további részét azzal szeretné tölteni, hogy a munka mellett mindenek előtt  rendbe tetetné a térdét, aztán jöhetnek az álmok, a tervek, a versenyek. Két bronzérem együttes csillogása mindenképp biztató lehet... 

Hírek  »



Támogatóink