Következő Esemény
Birkózó Karácsonyi Party
Budapest, Danubius Hotel Arena - 2017-12-15 18:00

Karácsonyi birkózóparti
Már csak 1 nap!  
  

Szőnyegek a Simon János Sportcsarnokban

 Fotó: Internet  Írta: Deák Horváth Péter  Feltöltötte: Tollár Dániel 
 2017-02-13
 nyomtatás  ajánlás
Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ez az igazi déja vu, de mégis. Amikor húsz-huszonöt évvel ezelőtt (rádiósként is) még rendszeresen jártam a budapesti (angyalföldi) Honvéd-csarnokba – amely a legendás Európa-bajnok kosárlabdázó, Simon János nevét viseli -, már rögtön a bejáratnál lehetett hallani a morajt, a várakozásteljes szurkolói zajt, a beszélgetéseket, a helyi szpíker hangját. Akkor még, a 90-es években a Sólymoknak becézett sokszoros bajnok Honvéd kosárlabdázói vívták hatalmas csatáikat a Körmend, a ZTE, az Albacomp ellen – Dávid Kornéllal, Boros Zoltánnal, Sitku Ernővel, Orosz Lászlóval az élen.

Múlt szombaton újra a csarnokba vezetett az utam, benyitottam a sokat látott épületbe, és megálltam egy pillanatra. Újra hallottam a morajt, a várakozásteljes szurkolói zajt, a beszélgetéseket, a helyi szpíker hangját, de most mást láttam: a kosárpalánkok helyett három leterített birkózó szőnyeget, laza telt házat – és életet. Déja vu. Mintha egyszer már átéltem volna. 

Persze, nem kosárlabdázók melegítettek a mérkőzés előtt, hanem birkózók népesítették be a szőnyegeket, a szőnyegszélt, a lelátó zöldre festett acélból  megépített alsó tereit. Versenyzőtársak, edzők, szurkolók, rokonok, régebbi idők kitűnőségei a nézőtéren. Jótékony kavalkád. Az I. Honvéd Kupa világklasszisokkal teletűzdelt mezőnye küzdött az esztendő első válogatóján. A viadal megnyitóján részt vett többek között Simicskó István honvédelmi miniszter, Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár, A BHSE vezetése Gergely István ügyvezető elnökkel az élen, valamint a tavaly újjáalakult szakosztály elnöke, Orbán Győző, s egykori klasszisai, így egyetlen olimpiai bajnoka, Varga János is..

Kötöttfogás, szabadfogás. Beindult egy újabb év, beindult egy újjá született szakosztály: csaknem három évtizednyi „csönd” után ismét van birkózó részlege a nagy múltú klubnak. És ott a híd, akarom mondani, Varga János, az őshonvédos, olimpiai, világ-és Európa-bajnok, aki tíz érmet nyert a világversenyeken, és aki edzőként dolgozott a piros-fehér színekért, amikor megszüntették a szakosztályt. Most pedig, 2017 februárjában szemtanúja lehetett az élő legenda annak, amikor ismét a Honvéd adott otthont egy rangos hazai versenynek. A híd, mondhatjuk túlzás nélkül, a két szakág között is, hiszen ő éppen azok közé tartozott, akit mind kötött, mind szabadfogásban a világ legjobbjai között tartottak számon.

Kétségtelen, a piros szín dominált a lelátókon, a szőnyeg mentén, edzők, sportolók, nagy bajnokok, reménységek, az olimpiai bajnok Majoros István, a korábban Dorogon nagyot alkotó idősebb Lévai Zoltán, és persze a fia, a roppant  tehetséges Zoli is, aki most 75 kilóban indult, de a döntőben határozott megálljt parancsolt neki az olimpiai ezüst-, világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok Lőrincz Tamás. Mögöttem az utódom?...

És még egyszer Szöcsiről. Szombati első „áldozata” a honvédos Tollár Dani volt, akit nem tört meg a pillanatnyi kudarc, mi több, még enyhén lihegve, tárgyilagosan kommentálta a meglepetésnek egyáltalán nem mondható verséget, de végül a harmadik helyet szerezte meg honlapunk jeles krónikása. Danikám, gratulálunk az éremhez!

A krónikába Dani precízen beleírta, hogy négy Honvéd-sikert hozott a verseny, Torba Erik és Krasznai Máté révén a kötöttfogásban, Lukács Norbert és Szmik Attila révén szabadfogásban. Ők tehát az elsők új szakosztály dicsőségtábláján.

A nagy klasszisok közül Bácsi Péter és Kiss Balázs nem lépett szőnyegre a Honvéd Kupán, Balu a lelátóról figyelte az eseményeket, és felhívta a figyelmemet a középső szőnyegen éppen megkezdődő mérkőzésre:

  • Nézd csak, lehet, hogy a nap meccsét látjuk!

Bizonyos értelemben így is volt, hiszen a nehézsúlyú válogatottságért küzdő két kötöttfogású fiatalember csatájában a nagy harcos, Majoros Ármin Mózes (ESMTK) legyűrte az újdonsült honvédos Lám Bálintot. Balázs megérezte, hogy érdemes odafigyelni. Igaza volt. Persze, az sem mellékes, hogy mi a helyzet Kiss Balázzsal:

  • Nincs túl jó állapotban a derekam – mondta a világbajnok. – Rengeteget teszek azért, hogy versenyezni tudjak, de vigyáznom kell, mert tudom, hogy mi a célom. Az a vágyam, hogy jövőre még elindulhassak a budapesti világbajnokságon, és mindent ennek rendelek alá. Hihetetlen élmény volt 2013-ban is a Papp László Sportarénában birkózni, szárnyaltam a hazai közönség előtt, egész egyszerűen az a bronzérem visszahozott az életbe. Nagyon jól tudom, hogy milyen az, amikor magyar szurkolók biztatnak. Elmondhatatlan, és még most is libabőrös vagyok, amikor visszagondolok arra a világbajnokságra. Ott kell lennem jövőre is az aréna szőnyegén. 

És élt, nyüzsgött tovább a forgószínpad. 

Budapesten, február 11-én, az angyalföldi Simon János Sportcsarnokban történt valami…

Hírek  »



Támogatóink