Az év edzője – Sike András
2018-12-23

Nyilvánvaló, hogy Sike András lelki szemei előtt 2018-ban szinte mindig a budapesti világbajnokság lebegett. A nyomás, a teher egyértelműen és elsősorban a kötöttfogású válogatottat nyomta, mert ettől a csapattól várhattuk a legkiugróbb eredményeket. Így lett.

Íme, néhány kapitányi  gondolat 2018-ból:

„…kicsit elegem van már a bronzérmekből, tavaly a világbajnokságon nyertünk belőle hármat.”

„A csapatomban van három világbajnok, három Európa-bajnok, remélem, éremért küzdenek majd. Az egész magyar csapatot figyelembe véve 3-5 dobogós helyezést várok. A kötöttfogású fiúk többsége szerepelt már hazai rendezésű világversenyen, és biztos vagyok benne, hogy pozitívan hat rájuk a magyar közönség.”

„A keretben több meghatározó versenyző harminc év körül van, az ő szempontjukból nagyon fontos információkat kaptunk az Eb-n, hogy miként alakuljon a formaidőzítésük.”

” – Ez a világbajnokság nagy mértékben meghatározhatja a sportág jövőjét itthon…”

„Nem volt kifejezetten aranyesélyes versenyzőnk a világbajnokságon, oda rettentő nehéz eljutni, épp ezért különösen örülök annak, hogy Bácsi Petinek sikerült felállnia a dobogó legfelső fokára!”

„Hiányérzetem van a budapesti világbajnoksággal kapcsolatban, hiányzik még egy bronzérem, Kiss Balázsé, aki ötödik lett, de a bronzmérkőzésen volt egy szituáció, amikor ki kellett volna kérnem a challenge-et, ugyanis a szerb ellenfele megfogta Balu lábát. Itt hibásnak érzem magamat. Igazság szerint nem akartam megtörni a jó iramot diktáló Balázs lendületét... a hibás döntés miatt nem is tudtam aznap éjjel jól aludni…”

 „Nincs okunk rá, hogy ne legyünk optimisták…”