Majoros István: Egy elhivatott kis nagy ember kacskaringós útja
2018-06-02

Szőnyegre termett

A sportágak hazai olimpiai örökranglistáján negyedik birkózás tizenkilenc olimpiai bajnoki címéből a legutóbbit Majoros István szerezte 2004-ben Athénban. Egykori klasszisunk előtte már nyert Eb-aranyat, de pályafutása tele volt hullámhegyekkel és -völgyekkel (például egy dugóban veszteglő buszon vonult vissza...), ahogy további sorsa is. A jelek szerint most tartósan egyenesbe került, hiszen a Budapesti Honvéd vezető- és a válogatott másodedzőjeként egyaránt sikeres.

Nemrég, május közepén Moszkvában, a katonai világbajnokságon járt a Budapesti Honvéd birkózócsapata, s a nyolcfős „alakulat” szakmai irányítását Majoros István vezetőedző látta el. A negyvenhárom éves mester kicsit nosztalgiázhatott tanítványaival az orosz fővárosban, hiszen itt érte el aktív pályafutása egyik, egészen pontosan a második legnagyobb sikerét, amikor tizennyolc esztendeje, 2000 tavaszán Európa-bajnok lett a kötöttfogású birkózók 58 kilós súlycsoportjában. Miért lenne csoda, ha valaki előbb versenyzőként, majd trénerként áll helyt a sportágában? – tehetjük fel joggal a kérdést, de épp Majoros esetében akadtak olyan elágazások, amikor bizonytalannak tűnt, tényleg ilyen „klasszikusan” alakul-e a sorsa.

Az első klubját, a legendás Honvédot például a történelem kihúzta alóla, itt kezdett el birkózni 1985-ben Tasnádi Henrik, illetve Hoffmann Géza irányítása alatt, de a rendszerváltás után a minisztériumi támogatói háttér elenyészett, 1989 szeptemberében a szakosztály megszűnt. Az ifjú tehetség a vasút, vagyis a BVSC felé vette az irányt, s kisvártatva hozta is az első nemzetközi eredményeket, az 1990-es szombathelyi kadet világbajnokságon kötöttfogásban első, szabadfogásban hatodik lett a 43 kilósok között. Mint kitetszik, ekkor még kortársaihoz hasonlóan mindkét fogásnemet űzte, de nagyjából már látszott, melyikben lesz a jobb: a nálunk eleve sikeresebb kötöttben.

Egy év múlva a barcelonai ifjúsági vb-n már csak itt indult, s ezüstérmet szerzett 50 kg-ban, 1992-ben, Caliban, a junior vb-n pedig a negyedik helyig jutott. Túlzás lenne állítani, hogy berobbant a felnőttek közé, 1996-ban szerezte csak első országos bajnoki címét, a világversenyeken pedig kevés babér termett neki, ugyanebben az esztendőben a budapesti Eb-n csupán a 12. lett, így nem jutott ki az atlantai olimpiára. Összesen öt év telt el folyamatos válogatottsággal, sikerélmény nélkül – miközben 1997-ben Szegedre igazolt –, másnak ez egy életre elég lett volna, de nem Majorosnak.

1999-ben még szegediként vb-hetedik helyével ötkarikás kvótát szerzett, a 2000-es moszkvai Eb-n viszont már újabb klubja megszűnését követően kecskemétiként szerepelt, méghozzá szenzációsan. Erről hallgassuk őt magát egy, a Presztízs Sportnak tavaly ősszel adott interjúból: „Ott tényleg minden klappolt. Ehhez az állapothoz nagyon sokat kell edzeni, és igazából a formaidőzítésen meg a fogyasztáson múlik. Ha ez a kettő sikerül, akkor nagy átlagban jól birkózik az ember. De ezt nagyon nehéz összehozni, hiszen fogyasztásnál nem nagyon tudsz figyelni a formaidőzítésre, mivel azzal foglalkozol, hogy egyáltalán túléld.” Pista a fináléban az örményből lett bolgár legendát, a kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok Armen Nazarjant verve léphetett a dobogó tetejére az 58 kilósoknál.

Mint a szavaiból is kitetszik, az ellenfelek mellett a fogyasztással is meg kellett küzdenie, talán ezért nem állandósult a legmagasabb szinten a teljesítménye. Erről így beszélt: „A kis súlyú birkózókon körülbelül négy százalék zsír van – egy átlagemberen 28-30 –, ezért nekünk folyadékból kell fogyni, amit körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy növényt, amely nem kap vizet, és emiatt kiszárad...” Nos, Majoros Sydneyben nagyjából így tett, ráadásul túledzette magát, két vereség, 19. hely, egyértelmű kudarc lett a friss kontinensbajnok sorsa az olimpián. Ezután sok minden felmerült benne, még a franciaországi kitelepülés is 2001-ben, de fél év múltán visszatért Magyarországra, s a szőnyegre. Nyerte az országos bajnokságokat, világszinten viszont nem ment, egészen a 2004-es újvidéki olimpiai kvalifikációs tornáig, ahol már egészen 55 kilóig szikkadva vívta ki az athéni szereplést.

S a görög fővárosban pályafutása csúcsára jutott. Japán és dominikai riválisa után az ötkarikás 1., vb-2. kubai Rivas Scullt, az ukrán Vakulenkót, majd a fináléban a világbajnok orosz Mamedaljevet is felülmúlta. S hogy mennyit gondol pályafutása legnagyobb diadalára? „Talán egyszer-kétszer álmodtam róla, de akkor jól elvertek, úgy hogy ezeket az álmokat nem is szeretem” – fogalmazott egy 2015-ös rádióinterjúban. 2005-ben a budapesti világbajnokságon jó volt egy bronzéremre, 2006-ban egy világkupa-aranyra és egy Eb-ötödik helyre, hogy aztán a kantoni vb-n igen érdekesen végződjön a karrierje: a délelőtti programról a szállodájába ment ebédelni, de a délutáni meccsére már nem ért vissza, mert a versenyzőket szállító jármű közlekedési dugóba került. „Így a buszon búcsúztam el a pályafutásomtól, ha leszállok, akkor meg még most is utcaseprő lennék Kínában, mert eltévedtem volna.”

Majoros a nagybetűs életben is kis híján eltévedt, kereste a helyét a sportágban. Aztán szerencsére megtalálta, 2016-ban került a válogatott mellé edzőnek, ahol három olimpiai bajnok – rajta kívül Sike András szövetségi kapitány és Repka Attila – próbálja meg az utódokat hasonló fényes győzelmekre vezetni. Közben részben érzelmi okokból részt vett a Budapesti Honvéd birkózó-szakosztályának 2016-os újjáalapításában, vezetőedzőként gardírozza a csapatot, amely gyakorlatilag néhány hónap alatt legjobbak közé emelkedett. A legutóbbi kötöttfogású bajnokság tíz aranyérmének a felét honvédos szerezte meg!

Egykori klasszisunk az októberi budapesti világbajnokság népszerűsítéséből nagykövetként veszi ki a részét, amikor pedig az ars poeticájáról kérdeztük egyszer, így válaszolt: „Ha valaki kecskefejésben akar a legjobb lenni, akkor állandóan kecskét kell fejnie, ha birkózásban, akkor minél többet kell birkóznia.” Hősünk a fejés helyett ugyan egy másik tevékenységet említett, de ez most mindegy… A lényeg úgyis az elhivatottság, a kitartás. Majoros István pályafutása a példa rá.


NÉVJEGY
Majoros István

Született: 1974. július 11., Budapest
Klubjai: BHSE (1985-89), BVSC (1989-97), Szegedi BE (19997-1999), Kecskeméti TE (1999-2006)
Eredményei: olimpiai bajnok (2004, Athén, 55 kg), Európa-bajnok (2000, Moszkva, 58 kg), vb-bronzérmes (2005, Budapest, 55 kg)