Február 21-én, az új köztemetőben kísérik utolsó útjára Elek Tamást
2018-01-24

Kalocsán jött a világra 1942-ben, és most talán éppen ott hiányzik a legjobban. Az alföldi városban kötötte össze a sorsát a birkózással, és az 50-es évek elején már a szőnyegen próbálta ki magát. Nem kellett sok időnek eltelnie, hiszen egy jó évtizeddel később már a bíráskodás felé vette az irányt, és ha meggondoljuk, ez is egyfajta klasszikus birkózó életút. Előbb sportolóként csinálta azt, amit aztán később a versenyeken irányított. Olyan legendákkal együtt bíráskodott, mint Kruj Iván. És hogy milyen színvonalon művelte mindezt? Saját magának tette magasra a mércét, számos világverseny mellett ott is lehetőséget kapott, ami a tényleg a csúcsot jelentette: bíráskodhatott az olimpián! Sydney-ben, Ausztráliában a nyári játékokon lehetett  tagja a nemzetközi bírói csapatnak, a 2000-es esztendőben.

Idősebb korában sem szakadt el szeretett sportágától, és miután a szőnyegről lelépett, remekül látta el a titkári tisztséget a bíró-továbbképzéseken. Magas színvonalon tette, mert nem akart a középszerhez tartozni,  mindig segíteni akart. Ám néhány évvel ezelőtt nem volt segítség, elveszítette szeretett feleségét, Marikát. Tamásnak ki kellett ürítenie a keserű poharat… És milyen tragikus tréfát űz a sors. Akkor jött a halálának a híre, amikor  honi bíróink éppen a versenyzőinknek tartottak ismertetőt az új szabályokról.

Kedves Tamás, ott, ahol most Te vagy, már nem a szabályok diktálnak, nincsen mély-szomorú mámor, és talán eltűnik minden fájdalom. A mi szívünkben viszont ott az űr, a hiány, amit magad mögött hagytál. Csak 76 esztendőt vendégeskedtél itt, e földi létben.

Elek Tamás barátunk, nyugodj békében...