Anna és Erika - lányok a csúcson!
2017-07-30

A babgulyás reményében
Szél Anna végigsöpört az 56 kilósok mezőnyén, nem csoda, hogy végre otthon aludt egy nagyot – no, nem olyan nagyot, hiszen csak szombat hajnalban ért haza -, de  azért kérésünkre délidőben kicsit álmoskásan, boldog-mosolygósan felidézte a Szarajevóban történteket.

  • Hihetetlenül boldog vagyok ezzel az aranyéremmel! A tavalyi Európa-bajnokságon sajnos, a döntőben kikaptam, és az egy borzalmas érzés volt, amikor a dobogó második fokára kellett felállnom. Nem is tudom szavakban kifejezni a boldogságomat, hogy most végre nem vesztesként jöttem haza.

Mennyire érezted simának az első két meccsedet, amelyeket technikai tussal nyertél meg?

  • A bolgár Tenevát és a német Blayvas-t ismertem, csak a döntőbeli elennfelem, az orosz Prokina volt ismeretlen számomra. A svéd lány, akivel elődöntőztem, már megvert az idén, de mondtam magamban: nem lehet, hogy csak harmadikként zárjam az Európa-bajnokságot, muszáj, hogy a Himnuszt hallgassam. Minden erőmet összeszedtem, és sikerült Jönssont is legyőznöm.

Azért az nagyon-nagyon jó, hogy a döntőben egy oroszt vertél meg úgy, hogy tusgyőzelem lett a vége.

  • Úgy történt, hogy 4-3-ra vezettem, aztán indított valamilyen akciót az orosz lány, és úgy éreztem, hogy meg tudom kontrázni, és hál’ istennek sikerült is. Aztán amikor megkontráztam, a hátára fektettem, igazából  már nem is nagyon küzdött, valahogyan feladta az egészet. Én meg már legszívesebben fölugrottam volna az egekig, hogy végre megvan, megnyertem, igen!

Talán mondanunk sem kell,  hogy ez életed csúcsteljesítménye. Igy van?

  • Persze, igen.

Most valami fantasztikusat tettél le az asztalra, de kérsz-e cserébe valamit például a családtól? Most Te kívánhatsz!

  • Nem kérek cserébe semmit, – válaszolta aranyos kaccantással Anna -, de természetesen mindenki azt szeretné itthon, hogy nekem jó legyen. Lesik a kívánságaimat... Tényleg, csináltatni fogok a mamáékkal egy jó kis babgulyást. Azt imádom!

A sérült vállal dacolva
Bognár Erika. Még az Európa-bajnokság előtt Szatmári Zsolt, a csapat szakvezetője érmet várt a kecskemétiek kitűnőségétől, de már csak babonából sem illendő ilyenkor az aranyérmet emlegetni, erre tessék: babona ide, babona oda, Erika fittyet hányt mindenre, és megtáncoltatott mindenkit a szőnyegen, aki csak az útjába került.

  • Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy mi is történt. Nem tudom elhinni, hogy tényleg megnyertem az Európa-bajnokságot. Örülök.

Légy szíves, szoktasd magad a jóleső gondolathoz. Négy lépcsőfokot kellett megmásznod, azaz négy ellenfelet legyűrnöd. Könnyen ment az eleje?

  • Az első meccs volt a legkönnyebb az azeri ellen, jól tudtam mozgatni, az történt, amit akartam, és hoztam a meccset. Biztatónak éreztem, elindultam, a tarsolyomban volt egy győzelem. Nagyon tudtam koncentrálni, és tisztában vagyunk vele, hogy az első meccs mindig nehéz, mert ezzel kezded meg a szereplésedet. 

Sokat kellett fogynod az Eb-re?

  • Nem, nem fogytam szinte semmit. 

A fehérorosz ellen a söprés jött...

  • Hú, mindenáron nyerni akartam, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a végén betusoltam. Az olasz De Vitát az elődöntőben már nehezebben tudtam meglepni, az idén egy ausztriai versenyen kikaptam tőle 2-0-ra, de éreztem, hogy ezt most vissza kell adnom. Nagyon elszántan mentem fel a szőnyegre, és megvertem 2-1-re. 

A döntő mennyire okozott gondott, hiszen ott 2-2-vel, nagyobb értékű akcióval győztél az észt Vesso ellen.

  • Ő is megvert az idén, még pedig Svédországban, lecsípőzött, betusolt, hamar vége lett annak a meccsnek. Szarajevóban magabiztosabban léptem fel vele szemben, visszavágtam neki. Két napos verseny volt, szemben a tavalyi lebonyolítással, de nekem ez megfelelt, mert fejben jobban rá tudtam készülni a döntőre... Életemben ez a legnagyobb eredmény eddig. 

Annyit még tegyünk hozzá – és ez emeli Erika teljesítményének értékét -, hogy sérült vállal küzdötte végig a kadet Európa-bajnokságot. Most először is jöhet az ünneplés, aztán pedig a tüzetes vizsgálat.