Ha az akarat megvan, bajnok lehetek - Váncza
2021. 05. 26., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
A 22 éves kötöttfogású Váncza István úgy nyert aranyérmet a szkopjei U23-as Európa-bajnokságon, hogy bordatöréséből felépülve két héttel az esemény előtt tért vissza az edzésekhez; az első két mérkőzésén nem kellett szőnyegre lépnie, és mindössze egyetlen akcióból hajtott végre pontot. Az elődöntőben és a döntőben is olyannyira megsérült a feje, hogy az csúnyán vérzett, ápolásra szorult. A vele készült interjúnkban a történtek mellett arról is beszélgetünk vele, miként élte meg azt, hogy pályafutása során először állt a dobogó legfelső fokára világversenyen.
Nem először láttunk téged vérezni, a hazai versenyeken is gyakran megsérül a fejed. Ennyire nem vagy szimpatikus a riválisoknak?
- Szerintem az átlagnál vékonyabb a bőr az arcomon, az edzéseken is rendszeresen vérzem. Tulajdonképpen nem fáj, az a zavaró, ha épp rosszul kötik be. Mint például az U23-as Eb elődöntőjében, az azeri Hasrat Jafarov ellen, alig kaptam levegőt…
Az ifjúsági olimpiai bajnok, kadét vb-aranyérmes azerit 4–3-ra, majd a döntőben a kadét Eb-második török Kadir Kamalt 2–2-re, később szerzett ponttal győzted le. Mindkét összecsapás izgalmasan alakult, de melyik volt a nehezebb?
- Azt hiszem, az elődöntő, előtte ugyanis nem volt lehetőségem egyetlen meccset sem birkózni. Nem melegedtem be, esélyem sem volt ráhangolódni a mérkőzésre, a versenyre.
Merthogy az első két ellenfeled, az osztrák Aker Al Obaidi és a francia Gagik Mishai Snjoyan sem jelent meg mérlegelésen. Úgy beszélsz, mintha ez inkább hátrány lett volna.
- Igen, mert az is volt. Szerintem mindkét meccset technikai tussal nyertem volna. Az osztrák srácot korábbról ismerem, simán legyőztem, és noha a franciával szemben még nem birkóztam, úgy vélem, az a mérkőzés is hasonlóan alakult volna.
Az Eb előtt két héttel kezdtél újra edzeni, előtte bordatöréssel bajlódtál. Megítélésed szerint jó formában küzdöttél?
- Dehogyis! Rég birkóztam ennyire rosszul. Mindössze egyetlen akciópontot csináltam, a döntőben. Elképzeltem, mi lett volna, ha tökéletes állapotban lépek szőnyegre; sokkal simábban szerzem meg az aranyat. Azt éreztem, hogy még így is én vagyok a legjobb a mezőnyben, és ez egyértelműen pozitív a jövőmre nézve.
Érdekes húzással rukkoltál elő a fináléban: lenti helyzetből szempillantás alatt felálltál a törökkel szemben. Akár balul is elsülhetett volna.
- Abban a pillanatban visszafeküdtem volna hasra, ha érzem, nem biztos a helyzetem. De szerencsére kicsit elbambult a riválisom. Egyelőre nem védekezem tökéletesen lentről, és az edzéseken sokszor gyakorlom ezt a szituációt. A bordáimra különösen vigyázni szerettem volna, szóval úgy éreztem, itt az ideje megpróbálni.
A történtek ellenére úgy készültél, hogy Európa-bajnok leszel?
- Hiába nem megy úgy a birkózás, ahogyan épp szeretném, ha megvan a kellő akarat és elszántság, bajnok lehetek – ez a legfőbb tanulsága a viadalnak. Elhittem, hogy még így is képes vagyok rá. Legfőképpen amiatt, mert nagy skalpokat szereztem az elmúlt időszakban: februárban, a tatai nemzetközi versenyen például azt a Nemes Mátét vertem meg a fináléban, aki áprilisban aranyérmet nyert a varsói felnőtt Eb-n.
Ez nem hangzik rosszul amellett, hogy lényegében mindössze két hét felkészüléssel U23-as kontinensbajnoki címet ünnepeltél.
- Valakinek korábban sikerült beérnie, nekem talán kicsit később. De úgy érzem, már a felnőttmezőnyben is megállnám a helyemet. Egyre stabilabbnak érzem a teljesítményemet. A célom az idén az, hogy duplázzak, és a belgrádi U23-as világbajnokságot is megnyerjem novemberben.
